A neuropszichológia feladataival kapcsolatban hazánkban jelenleg is széleskörű a tájékozatlanság, annak ellenére, hogy a neuropszichológiai terápia megfelelő felhasználása az érintettek életminőségén sokat javíthat. A neuropszichológia általánosságban az agy és a pszichés folyamatok közötti összefüggésekkel foglalkozik. A neuropszichológus vizsgálja többek között például a memória, a beszéd, az észlelés és a figyelem folyamatait, azonosítja az ép és a károsodott kognitív részfolyamatokat, majd egyénre szabott terápiás stratégiát dolgoz ki a neuropszichológiai tünetek enyhítésére. A neuropszichológus feladatai elsősorban agykárosodást szenvedett személyekkel és az ő rehabilitációjukkal kapcsolatosak. Agykárosodás kialakulhat baleset vagy betegség (például stroke, tumor, neurodegeneratív kondíciók) következtében, melynek hatására kognitív, emocionális, motivációs, viselkedéses és szociális zavarok jelenhetnek meg.
Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a neuropszichológus foglalkozik azokkal a személyekkel is, akiknek a képesség- és állapotváltozásait az agy funkcionális vagy működésbeli változásai okozzák, de ezek nem balesetből vagy betegségből eredeztethetőek, hanem például az életkor előrehaladtával jelennek meg. A neuropszichológus segíthet az olyan helyzetekben, amikor a középkorba lépő egészséges személyek változásokat észlelnek a kognitív funkcióikban, így például az emlékezetükben, a figyelmükben és a gondolkodásukban. Ezek a változások sokszor az agy működésének életkorhoz köthető minőségi (fiziológiai, anyagcsere folyamatokat érintő) változásaival függnek össze és nagyon fontos, hogy nem kóros állapotra utalnak. Gyakori azonban, hogy a normál öregedés folyamatával szembekerülő személyek szubjektíve átélve sokkal rosszabbnak érzik a saját helyzetüket, demenciától (elbutulástól) rettegnek és így erre az (egyébként természetes) állapotra rárakódó szorongásukkal még inkább lerontják a működő kognitív funkcióikat. A neuropszichológus különbséget tesz a neurológiai szinten (strukturálisan) megalapozott tünetek és azok között, amelyeket emocionális állapotok (pl. szorongás) vagy pszichés megbetegedések (pl. major depresszió) okoznak.
A neuropszichológiai vizsgálat minden esetben az érintett személlyel történő beszélgetéssel kezdődik, amely során a panaszokat tisztázzuk, majd közösen megbeszéljük a vizsgálat célját és a tesztelés menetét. A tesztelés abban segít, hogy szubjektivitástól mentes, viszonylag objektív adatokhoz jussunk a vizsgált kognitív funkció vonatkozásában. Ezután következik a tesztelés, amely a vizsgálat céljának megfelelően a különböző agyi funkciók felmérésére irányul. Emlékezeti panasz esetén például a tanulási képesség és a memóriafunkciók több fajtáját is vizsgáljuk. Fontos a részletes elemzés, mert lehet, hogy csak egy szűkebb területre vonatkozik a zavar, így a többi működő memóriafunkció kompenzációs lehetőségként szolgálhat. A tesztelés hossza a vizsgálat céljának megfelelően alakul, egy átfogó tesztelés általában 3-4 órát igényel. A tesztek egy része papír-ceruza alapú, más feladatok szóban zajlanak. A neuropszichológus végül kiértékeli a tesztekben mutatott teljesítményt és megállapítja az adott funkció épségét, avagy károsodását. Ha a vizsgálati eredmények beigazolják a kognitív képességek romlását, a neuropszichológiai terápia arra irányul, hogy az érintett személy képes legyen feldolgozni a kognitív működéscsökkenést, valamint segít feltárni az esetleges kompenzációs stratégiákat is.
