Archives: Rólunk mondták

Érzem, hogy nincs már rá szükségem, mégis szomorú vagyok, hogy lezártuk a terápiás üléseket. Fantasztikus volt megélni a figyelmet, a támogatást, a kedvességet és hogy a másik ember emlékszik mindenre, amit mondtam. Köszönök mindent, amit kaptam.

Saját cég vezetőjeként arra törekszem, hogy a megfelelő időben a megfelelő szakértelmet vonjam be. Egy barátom ajánlotta a Mentálközpontot. Az ok nem tartozik másra. Jók a tapasztalataim és szívesen ajánlom őket.

Hányszor hallottam az elmúlt években, hogy nem tudom megbecsülni, milyen szerencsés vagyok! Szuper pasi a férjem. Van két gyönyörű gyerekem. Még a kacsaláb sem hiányzik a házunk alól. (Tényleg elástunk viccből egyet az építkezés előtt.) A genetikának hála jól nézek ki. Akkor mi bajom lehetne? Ez a fránya pánikroham nem elfelejtette, hogy BMW-ben nem illik támadni? Jó volt, hogy itt nem volt ítélkezés, csak segítség.

Orvos szülők gyerekeként megtanultam, hogy állandóan dolgozni kell és a beteg az első. Tudatosan döntöttem a BME mellett, de mérnökként is egy rohanás lett az életem, és a gyerekeimre nekem sem maradt időm. A párhuzamot könnyebb volt látnom, mint változtatni, mert attól sem éreztem jól magam, ha időben hazamentem, annyira nyomasztottak a be nem fejezett munkák. A szakembertől azt vártam, hogy úgy tudjak balanszírozni, hogy közben elégedett vagyok. Köszönöm, hogy ebben segített.

A barátaim sokszor kérdezik, hogy miért járok pszichoterápiába, amikor velük mindenről tudok beszélni. Szeretem őket, bízom bennük, támaszkodom rájuk, de ez mégis más. Egy szakembertől olyan kérdéseket kapok, hogy a magam felismeréseitől leszek higgadtabb, eredményesebb és talán még egyre bölcsebb is.

Mikor megkérdeztem a pszichiáterem, mi az ő szerepe, azt válaszolta, hogy ő az, aki „biztosan az én szekeremet tolja, miközben én ülök a bakon.” Így volt. Ez egy különleges kapcsolat. Tanárként is, szülőként is tanultam belőle.

Nehezen szántam rá magam, hogy pszichológushoz forduljak, mert még magam előtt is szégyelltem, mennyire bizonytalan, túlérzékeny és kövér vagyok. És persze visszahúzódó is, mivel folyton féltem, hogy kinevetnek vagy lenéznek.
Másfél évig jártam terápiába. Hogy mire jutottam? Magabiztos lettem és ettől sokkal kiegyensúlyozottabb. És közben leolvadtak rólam a kilók, pedig ezzel külön nem is foglalkoztunk.

Megjavult a házasságom és a fiam örömmel van velem. Végre van időm teniszezni, mégis jóval többet keresek, mint egy éve. Jó döntés volt, hogy ide jártam. Másnak is ajánlom.

Nálam fontos szabály volt, hogy semmit sem veszek meg, ha nem tudom, mit kapok a pénzemért és arra milyen garanciát vállalnak. Na, itt egyik sem volt, mégis életem egyik legjobb befektetésének tartom a pszichológusomnál eltöltött időt és pénzt.

A módszer elsajátításán túl önismeretben fejlődtem. A tudatosságban is sokat fejlődtem – egyrészt testtudatban, másrészt azt is jobban észreveszem, hogy miken gondolkodom, és milyen reakciókat váltanak ki belőlem helyzetek, miben érdemes fejlődnöm. Ezeket elsősorban a beszélgetéseknek, kérdéseknek köszönhetem.