Úgy gondolom, hogy egy pszichológus nem csak tudásával, szakértő visszajelzéseivel, hanem empátiájával, odafigyelésével is tudja támogatni klienseit.
Az egyéni találkozások során a szupportív, támogató, személyiségközponti terápiát tartom hatékonynak, amit ha kell, autogén tréninggel egészítek ki.
Az emberi élet során mindannyian átélünk pillanatokat, mikor úgy érezzük, hogy valahol egészen máshol vagyunk, mint ahol lenni szeretnénk, hogy egészen másképpen érezzük magunkat, mint amire vágyunk.
Bárki életében előállhat olyan kétségbeejtő helyzet, lelki nehézség, amelyből – úgy érzi – egyedül nem találja a kiutat. Úgy gondolom, sokszor a testi tünetek is elfojtott, önmagunk elől elrejteni próbált lelki problémák kifejeződései. Ilyen helyzetben egyre mélyebb gödörbe juthat az egyén, a válságból való kivezető utat egyre nehezebbnek, kilátástalannak véli.
Terápiás munka során a jelen problémain dolgozva gyakran eljutunk a problémák múltbeli gyökereihez, amelyek megértése sokat segíthet a gyógyulás folyamatában. Ebben az önmagunk megértését és egészséges működéséét elősegítő folyamatban lehetek én, mint terapeuta segítő és útmutató társ.
Úgy vélem mindenkinek van valamilyen adottsága, „csak” az a dolgunk, hogy ezt megtaláljuk. Nekem is van egy képességem. Képességem arra, hogy segítsek olyan embereknek is, akik másokkal csak nagyon nehezen, vagy nem tudnak kommunikálni.
“Tehetetlenségünket megélve kinyílunk és készek vagyunk a támogatás elfogadására – együttműködünk az érkező segítséggel” (Dass és Gorman nyomán)
“Bizony mondom: Khaosnak kell lenni bennetek, hogy táncoló csillagot szüljetek.”
Friedrich Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra